Milyen az, ha valami stílussal rendelkezik, tehát stílusos? Mai világunkban nehezebb erre választ adni, így kicsit visszanyúlnék az időben.
Valaha volt stílus.
Stílus, ami szép, ami meghatároz, ami jó a szemnek, ami feltölt, megnyugtat és ellazít.
Jelen világunkban a látszóbetont tartják stílusnak.
De a látszóbeton nem stílus. A látszóbeton egy hazugság, hogy szép.
A látszóbeton nem szép, hanem egy gazdasági csalás, amivel elhitetik velünk, hogy szép megoldás. Közben csak arról szól a fáma, hogy leszakítják a gombokat, tárcát, zsebórát a kabátról és cserébe egy rideg, elsimított, "fapados" falat adnak.
A mai világ stílusa a látszóbeton. Egy hamis ármány, ami mögött nincs sem gondolat, sem érzék, sem érzés. Csak a rideg valóság.
Keverd be, Öntsd ki, Simítsd el, Locsold meg..., jó lesz nekik ez, nekünk meg a legolcsóbb, számukra meg a legdrágább megoldás.
Valaha volt stílus.
Stílus, ami szép, ami meghatároz, ami jó a szemnek, ami feltölt, megnyugtat és ellazít.
Jelen világunkban a látszóbetont tartják stílusnak.
De a látszóbeton nem stílus. A látszóbeton egy hazugság, hogy szép.
A látszóbeton nem szép, hanem egy gazdasági csalás, amivel elhitetik velünk, hogy szép megoldás. Közben csak arról szól a fáma, hogy leszakítják a gombokat, tárcát, zsebórát a kabátról és cserébe egy rideg, elsimított, "fapados" falat adnak.
A mai világ stílusa a látszóbeton. Egy hamis ármány, ami mögött nincs sem gondolat, sem érzék, sem érzés. Csak a rideg valóság.
Keverd be, Öntsd ki, Simítsd el, Locsold meg..., jó lesz nekik ez, nekünk meg a legolcsóbb, számukra meg a legdrágább megoldás.
 http://duocolor.blog.hu/ foto: ARCHITIZER | A félreértés elkerülése végett megjegyzem,hogy nincs semmiféle problémám a betonnal, mint építőanyaggal. Hasznos és jelen világunk építészeti remekei nem állhatnának, ha ez az anyag nem lenne jelen a tüzépeken :) Ami inkább aggasztó, hogy ezt a rideg, szürke anyagot, amit kötőelemként, vagy öntött műtárgyként néhány éve még burkolással rejtettek el, most valaki elhiteti velünk, hogy ez így csupaszon szép. Hasznos, de látványa felettébb sem tölt fel energiával. Helyette lehangol. A szürke kis mennyiségben (pl. szoknya, sportnadrág..) lehet szép, de nagy tételben csak a zöld, a harmonikus természet lehet szép,ami feltölt minket energiával. |
És hol vannak a kanyarok, a kiemelések, görbületek, kacskaringók, eltolások, természet és építészet közötti harmónia, hol van a humanizmus, a színek kavalkádja, a domborművek, nevetések, kacajok és kuncogások, mosolyok és somolygások..... Hol vannak? Hol van ott élet? A mai stílus nem az enyém.
A 100 évvel ezelőtti lehet az enyém. Amikor volt igény szecessziós, cirádás, de nem giccses, szemnek tetsző körúti épületeket építeni, mikor egy ajtó kilincs vonulata és mívessége műremeknek számít mind a mai napig. Az még aranykora lehetett az igazi stílusnak.
Mikor egy esküvőre érkezem, akkor valahogy ebbe a miliőbe csöppenek bele, mintha egy időutazáson 50 csomóval száguldanék vissza a múltba Némo kapitány Nautilusával.
Egy pillanatfelvétel a régmúltból, amikor minden nap kacskaringós volt és nem látszóbeton. Egy világ, ahol nem futva ettek, hanem időt szánva megízlelték az ételt; ahol nem mennyiségben, hanem minőségben beszéltek az emberek.
Számomra ez egy olyan eszmény, amiért megéri a XX.század legértékesebb napját a szombatot elcserélni.
Jó érzés, hogy nem kemény és durva dolgok kerülnek előtérbe, hanem valami puhább, valami vidám, ritka, ahol a férfi és női szimbólum egybeforr. Fontos kilométer kő két ember és a közösség életében, mikor az esküvő szó valahogy átkapcsolja a vendégek gondolatvilágát.
Azon a napon eltűnik a látszóbeton és újra széppé, harmonikussá és emberivé változik minden.
A 100 évvel ezelőtti lehet az enyém. Amikor volt igény szecessziós, cirádás, de nem giccses, szemnek tetsző körúti épületeket építeni, mikor egy ajtó kilincs vonulata és mívessége műremeknek számít mind a mai napig. Az még aranykora lehetett az igazi stílusnak.
Mikor egy esküvőre érkezem, akkor valahogy ebbe a miliőbe csöppenek bele, mintha egy időutazáson 50 csomóval száguldanék vissza a múltba Némo kapitány Nautilusával.
Egy pillanatfelvétel a régmúltból, amikor minden nap kacskaringós volt és nem látszóbeton. Egy világ, ahol nem futva ettek, hanem időt szánva megízlelték az ételt; ahol nem mennyiségben, hanem minőségben beszéltek az emberek.
Számomra ez egy olyan eszmény, amiért megéri a XX.század legértékesebb napját a szombatot elcserélni.
Jó érzés, hogy nem kemény és durva dolgok kerülnek előtérbe, hanem valami puhább, valami vidám, ritka, ahol a férfi és női szimbólum egybeforr. Fontos kilométer kő két ember és a közösség életében, mikor az esküvő szó valahogy átkapcsolja a vendégek gondolatvilágát.
Azon a napon eltűnik a látszóbeton és újra széppé, harmonikussá és emberivé változik minden.
Ezért fontos, hogy ne engedjünk a kísértésnek, ne más esküvőkön látott turmix legyen az esküvői bármi-, zenei aláfestő-, tánc zene-, helyszín-, virágok-, ruhák-, szertartás helyszínek-....... mert úgy sajnos egy stílustalan giccsparádévá tud válni az esemény hangulata.
Ne olyan legyen, amire valaki azt mondja, hogy az a „jó, mert az a szokás”, „meg mások is így szokták”, „meg húsz éve így csináljuk”, hanem legyen olyan amire Ti mondjátok azt, hogy „kiváló és így szeretnénk”.
Nagy különbség. Az elsőnél lesz olyan eleme az esküvőnek ami a Ti elképzelésetek alapján valósul meg, a másodiknál meg olyan lesz az esküvő, ahogy Ti szeretnétek.
A másodiknál válik az esküvő stílusossá. Akkor forr egybe férfi és nő, stílus és esküvő.
Ne olyan legyen, amire valaki azt mondja, hogy az a „jó, mert az a szokás”, „meg mások is így szokták”, „meg húsz éve így csináljuk”, hanem legyen olyan amire Ti mondjátok azt, hogy „kiváló és így szeretnénk”.
Nagy különbség. Az elsőnél lesz olyan eleme az esküvőnek ami a Ti elképzelésetek alapján valósul meg, a másodiknál meg olyan lesz az esküvő, ahogy Ti szeretnétek.
A másodiknál válik az esküvő stílusossá. Akkor forr egybe férfi és nő, stílus és esküvő.
RSS Feed
